|
Az első feljegyzéseket a gyógynövényekről a sumérok készítették agyagtábláikra Kr.e. 3000 környékén. Innen kezdődött a fitoterápia.
Az emberiség a korai időkben a növényeket tápláléknak tekintette, ezzel együtt azonban különböző betegségek ellenszereként is fogyasztotta. Az egyiptomi tudósoktól a titokzatos druidákon át, a középkor kínai orvosaitól a 18. század nagy tudósaiig az emberiség folyamatosan bővítette a tudásanyagot a gyógynövényekről és gyógyító hatásukról.
A régen ismert gyógyászati szerekből és a rájuk vonatkozó ősi tapasztalatokból alakult ki tulajdonképpen a 21. század tudománya.
Mára a tudomány fejlődésével olyan vizsgálati módszerekhez jutott
az emberiség, amelyekkel új növényi hatóanyagok ismerhetők fel és alkalmazhatók.
Az egészség természetes fenntartása
A fitoterápiát el lehet, és kell választani a klasszikus gyógyszerektől. Mind a kettőnek megvan a maga helye.
Tény ugyan, hogy ez emberiség és az orvostudomány az elmúlt 100-150 évben a klasszikus gyógyszereket részesítette előnyben, melyek kitűnő eredményeket is hoztak. Ezzel együtt azonban a hatékony, vegyészeti eljárásokkal előállított, klasszikus értelemben
vett gyógyszereknek gyakran mellékhatásaik is vannak, melyekre egyre inkább felfigyeltek.
Ezért manapság már a gyógyszerek két különböző típusáról beszélhetünk.
A klasszikus értelemben vett gyógyszerek adott betegségek leküzdésére erős és hatékony eszköznek bizonyulnak, míg a fitoterápia gyengéd, és sokszor megelőző megoldást kínál sok enyhe és krónikus betegségre, mint például az artrózis vagy az álmatlanság.
Hogyan alkalmazzuk a fitoterápiás készítményeket?
A föld legjava
A fitoterápiás szerek hatékonysága a kiválasztott és felhasznált növényeknek köszönhető.
A fitokémikusok, gyógyszerészek meghatározták a bennük levő értékes hatóanyagokat. Ezek a növények könnyen beazonosíthatók azon tekintetben, hogy melyikük tartozik ugyanabba a csoportba, továbbá meghatározható az ideális betakarítási idejük, melyek a legkedvezőbb termesztési feltételek, és melyek az erre legalkalmasabb területek, éghajlati és talajviszonyok. Kulcsfontosságú, hogy a növénynek a lehető legnagyobb mennyiségű gyógyhatású hatóanyagot tartalmazó részét használjuk fel. Sok növény több, különféle hatóanyagot is tartalmazhat különböző részeiben, de vannak, amelyek csak egyet. Például a vörösszőlő esetében érdekes, hogy míg levele jótékony hatással van a vérkeringésre, az erek falára, addig a magjából kivont olajat többek között arckrémek hatóanyagaként is szokták alkalmazni.
A növények ill. a növényi részek kiválasztása ma már szigorúan tudományos alapon folyik, a régi javasasszonyok és kuruzslók kúráit egy új tudományág, a fitoterápia vette át, rendszerezte és helyezte tudományos környezetbe.
Hogyan hasznosítjuk a gyógynövényeket?
Régen a növényekből gyógyteát készítettek. Habár ennek is megvan a maga bája, nyilvánvaló, hogy nekünk ennél olyan, modernebb készítményformára van szükségünk, amely garantálja az egyenletes hatékonyságot, a könnyű bevételt és a teljes higiéniát.
Ez a készítményforma a fagyasztva őrléssel feldolgozott hatóanyagot tartalmazó, íztelen, könnyen lenyelhető kapszula.
|

1. ábra: a növény a vadonban

2. ábra: szüret után

3. ábra: kiszárítva

4. ábra: lemorzsolva

5. ábra: kapszulában
A gyártási folyamatról részletes információk itt talhatóak.
|